GILICZE GERGŐ - ALKOTÓ
A soproni Alkalmazott Művészeti Intézet (AMI) mesterképzésének tervezőgrafika szakos hallgatója, emellett szabadúszó munkákat is vállal. 2011-ben részt vett az AMI és a MOME hallgatóinak közös Párbaj című kiállításán és a X. Aranyrajzszög Kiállításon, idén pedig megjelent első saját diafilmje „A mókus, a malac, a medve és a pöfeteg” címmel. Szívén viseli a régi mozik sorsát, ő is közreműködik abban a rövid dokumentumfilmben, amelyet Fekete Dániel készít a soproni Elit moziról. Nemrég a Packaging Design Served címlapján ajánlotta L'Occitane csomagolás terveit. Juhász Marci tanítványként régi műhelyeket idéző alkotói hozzáállást képvisel, munkái frissek, mégis átgondoltak, szépen kivitelezettek, emellett sokszor humorosak is.
Mi inspirál legjobban, hogy néz ki nálad az alkotási folyamat? Próbálok semmit sem erőltetni és siettetni. Tervezni úgy ülök le, hogy legyen szép amit csinálok, nem az a fő célom, hogy kitaláljak valami újat. Persze ha a munka során felfedezek egy olyan megoldást, ami érdekesebb lehet számomra, újrakezdem akár az egészet. A tervezés elején nekem mindig fontos a papíron vázlatozás is. Szerintem minden munkámhoz van egy 5x8cm-es vázlat valahol, amiket aztán féltve őrzök és hasonlóan szeretek, mint a kész munkáimat.
Terveid gyakran klasszikusan megmunkáltnak mondhatók, mintha minden alkotásodat, - ami végül kikerült a kezeid közül- valóban addig forgattad, vizsgáltad volna, amíg a legtökéletesebben eredményt nem adja. Ez tényleg így van? Nagyon sokat köszönhetek az iskolámnak és a benne tanító Juhász Marcinak, akitől ezt a szemléletet tanulom. Ő tanított meg arra milyen fontosak az egész mellett a részletek és arra is, hogy a pdf-ben 6400%-ra lehet nagyítani konzultációkor. De ez csak az egyik fele, mert a másik oldalról ott vannak a csoporttársaim is, akik még azt sem félik megkérdezni, hogy “ez most már lezártad, akkor ne kritizáljam ugye?”. Szóval azt hiszem a közösség, amibe kerültem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen munkáim születnek, meg az, hogy nagyon szeretem, amit csinálni szoktam és nem félek az éjszakázástól sem.
Diplomamunkád a Diafilmgyártónak készülő új arculat és egy saját mese elkészítése volt (természetesen diafilmre). Hogyan jutottál el a témához? A diplomatéma választás nem volt könnyű, mert nem voltak ötleteim és olyat akartam, ami nem egy hétköznapi iskolai feladat. Végül úgy jutottam el a diához, hogy fél füllel hallottam egy műsort a tv-ben, ami a diafilmekről szólt és abban a pillanatban tudtam, hogy diamesét fogok rajzolni. Amikor illusztrálható mesét kerestem, ráakadtam egy régi szövegemre, amit még egy messzi úton találtam ki. Ez volt A pöfeteg, de ez a diplomafélév során nagyon sokat változott. Állatok kerültek be, kerültek ki és változtak meg. A tervezés idejére a gyerekkoromban látott diafilmekből már nem sok maradt meg bennem, inkább csak a vetítés hangulata és az égett por szaga, ami a régi vetítőkből árad. Ezt a hangulatot azonban inkább a logótervezéskor próbáltam megragadni. Az arculatot azért vállaltam fel a mese mellé, mert azt önmagában nem éreztem elég alkalmazott grafikusi feladatnak. Végül a diplomámnak ebben a részében találtam meg azt, ami leginkább a szívemhez nőtt, a terülőmintát.
Sopronban te tervezed a régi városi mozi anyagait, ez is film, csak nagyobb a vetítőterem. Van valami kötődésed ehhez a műfajhoz? Az anyagok készítésekor szabad kezet kapsz? A filmre vett anyagok már egészen a szívemhez nőttek az utóbbi pár évben. Az Elit Mozi meg még inkább, mert itt voltam először moziban. Nekik már lassan négy éve dolgozom, és szerintem én vagyok az ország egyik legszerencsésebb grafikusa mivel szinte teljesen szabad kezet kapok. Ők csak a szövegezést küldik és közlik, hogy milyen anyagi keretek között mozoghatok. Nagyon sokat tanultam mellettük, mert a kivitelezőkkel a kezdetektől én tartom a kapcsolatot, ami persze nem nagy szám így visszatekintve, de nekem fontos.
Miért vállaltad a Kultúrgorilla felkérését? Nagyon örültem a megkeresésnek, mert jól esik az embernek, ha felkérik egy ilyenre. Az infografikákat pedig amúgy is nagyon szeretem. Aztán az sem utolsó lehetőség számomra, hogy kiállíthatok a többiekkel Budapesten. És mert ez egy jó móka.
A slow irányzatokról hallottál már korábban? Ehhez közel álló tudatos illetve pazarlásmentes szemlélettel találkoztam már korábban is, kiskoromban otthon szelektíven gyűjtöttük a hulladékot és komposztáltunk a hátsó zöldségeskertünkhöz. Manapság egyre többet járok bolhapiacra, ahol nagyon jó dolgokat lehet találni olcsón, de ha éppen összeakadunk egy lomtalanítással, akkor nyakig beleássuk magunkat. Legutóbb így néhány 100 év körüli képkeretet találtunk üveggel együtt.
2012. október 4.
Gergő infografikáját 2012. október 5-én, 19.00-kor a RÁGD MEG JÓL! KIÁLLÍTÁS keretében mutatjuk be a Fogasházban.
Kultúrgorilla